Gereben Zita

“A Ready For The Sun egységes, kristálytiszta, nagyon igényes album, amelyet öröm hallgatni, és amelyre méltán lehet büszke az egész magyar lemezpiac.”

Lemezkritika

Nem szokásom panaszkodni, de amikor először hallgattam végig Gereben Zita legújabb műalkotását, azonnal éreztem, hogy lemezkritikusi pályafutásom eddigi talán legkomolyabb kihívása előtt állok. Ám mint az majd a későbbiekben kiderül, a feladat egyszerre megtisztelő is. Lássuk a részleteket!

Az utóbbi évek egyik garantáltan legszebb, legízlésesebb lemezborítóját tartom a kezemben. Az album grafikai megjelenítéséért Gál Krisztián volt a felelős, aki egy olyan produktumot tett le az asztalra, hogy akár a nagynevű, nemzetközileg elismert cover designerek is fordulhatnának hozzá néhány szakmai tanácsért. Ha legközelebb lemezborítóra lesz szükségem, már tudom, merre kell indulnom.

A lemez a mostanában egyre divatosabb háromfelé hajtható, karton-műanyag kombináció tokot kapta. Csodálatos pasztellszínek jellemzik, a korong, és annak háttere tökéletes összhangban van egymással. A frontoldalon a művésznő portfólióba illő, visszafogott fotója, neve, és az album címe: Ready For The Sun. Semmi fölösleges sallang, hivalkodás. De az nem is illene a műfajhoz, és ezt a tényt a designer kiválóan felismerte. Belül is csak a legfontosabb információk, az előadók felsorolása és a stáblista, valamint egy szintén nagyon igényes szövegmelléklet, amelyben Zitát további hét fotón is megcsodálhatjuk.

A művésznő az albumot az utolsó lapon a családjának ajánlja. Na, én meg mindenkinek, ráadásul tiszta szívből, ha valaki valóban kiforrott, vérprofi előadásra vágyik és haladó jazzrajongó. A haladót nem véletlenül írom. Azoknak, akik még csak mostanában kezdenek barátkozni a műfajjal, kicsit nehezen emészthető, esetleg túl autentikus lehet. Olyan, mintha rögtön Ferrarit szeretnénk vezetni, nulla kilométeres jogosítvánnyal.

Az albumon közreműködő zenészek neve gyakorlatilag önmagában is garancia arra, hogy megszülethessék az egyik legjobb magyar jazz lemez a piacon. Valaha majdnem mindannyian a Kőbányai Zenei Stúdió növendékei voltak, ahonnan évről-évre köztudottan nem akármilyen zenészek kerülnek ki.

Aztán persze néhányan még erre is rátettek egy lapáttal. Úgy, mint például Gyémánt Bálint a gitárjaival. Ő előbb 2007 szeptemberében ösztöndíjat nyert Oslo-ba a Norwegian Academy Of Music intézményébe. A Norvég Zeneakadémia első magyar hallgatójaként! Hakon Storm és Staffan William Olson voltak a tanárai, majd fél év elteltével itthon folytatta tanulmányait, és 2008-ban szerezte meg diplomáját, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.

De majdnem ugyanez elmondható a basszusokért felelős Eged Mártonról is, csak ő a Liszt Ferenc Zeneakadémia jazz tanszékén diplomázott 2008-ban. A hazai jazzéletben egyébként több zenekarban is képviselteti magát, napjainkban pedig a dunaújvárosi Sándor Frigyes Zeneiskola tanára.

Vagy itt van a kiváló jazz-zongorista, Horváth „Tojás” Gábor, akinek a nevét szintén számtalan jazzalbumon megtalálhatjuk, nem csak a zenészek, hanem a zeneszerzők között is. Tehetségét elismerte a világhírű amerikai jazz-zongorista, Joey Calderazzo is, akivel több közös produkcióban is részt vett. Gábor tavaly diplomázott, szintén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, jazz-zongora szakon. Növendéke volt többek között Kaltenecker Zsoltnak, és a nem kevésbé professzionális Dorogi Ákos tanár úrnak is.

A művésznő előtt azonban hadd ejtsek néhány szót még a dobszekcióról is. Hiszen Gálfi Attila ugyancsak komoly erőssége az albumnak. Tojással példának okáért csaknem tizenöt éve zenélnek együtt, és mi tagadás, ez a tény minden egyes közös akkordon pontosan hallatszik. Legyen az koncert, vagy akár lemezfelvétel. Egyébként ők alkotják a jól ismert Horváth „Tojás” Gábor trió kétharmadát.

És akkor a főszereplő. Azoknak a zenekedvelőknek, akik a fülüket és a szemüket egyaránt nyitva tartják, Gereben Zita neve bizony ismerősnek tűnhet. A művésznő hangja számtalan különböző produkcióban felcsendült már.

A teljesség igénye nélkül: a Boldog születésnapot! című film betétdala, Gerendás Péter – Apák Könyve, Emil.RuleZ! – Zanga-Zanga, The Transform Quintet – Each Other’s Children, Majdnem szűz című film betétdala, A muzsikus világa, stb.… A sor a lap aljáig tarthatna. Zita megjárta a Magyar Rádió Gyermekkórusát, a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolát, a Kőbányai Zenei Stúdiót, majd szintén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén diplomázott két éve, ének szakon. És most itt a legaktuálisabb, a vadonatúj album, a Ready For The Sun.

A korong jobbára Gyémánt Bálint, Tojás, Zita, Szalai Tamás és Hárs Viktor saját szerzeményeit tartalmazza, az egyetlen magyar nyelvű track kivételével – „Sírj csendben” –, amelyet Nagy János jegyez. Ő egyébként további három dal zeneszerzője, Parádi Andrea dalszövegei mellett. A szerzeményeket jól érezhetően saját személyes élmények és érzések, a mindennapok tapasztalatai szülték. Van itt minden: csalódások, kudarcok, elvesztett hit, vágy, szerelem, boldogság, mosoly, őszinteség. Valamint a záróakkord, egy Patsy Moore szerzemény, a „Goodbye”, amely totális telitalálat, és méltó lezárása az albumnak.

Megszerettem ezt a lemezt. Nem is kicsit. Nem azért, mert titkon némileg a „mi kutyánk kölyke”. Nem azért, mert zseniális muzsikusok játszanak – mit játszanak, egyenesen varázsolnak rajta. Nem azért, mert Zita lágy, de mégis rendkívül karakteres hangja addig simogat, addig dédelget, ameddig csak szól. Leginkább azért, mert valóban új dimenziókat tár elém egy igen-igen nehezen élhető világban. Mert nagyon erős, akár nemzetközi viszonylatban is. (Ha van összehasonlítási alapunk, azonnal hallatszik, hogy miről beszélek). És azért, mert nem akármilyen értéket képvisel kis hazánk mára erősen és tudatosan legyengített zenei palettáján. Itt valóban mindenki tudásának maximumát nyújtja. Az anyag nem tolakodó, nem erőltetett, még nyomokban sem, és ez jól hallhatóan, a tudatos alkotásnak, továbbá a kiválóan összeszokott zseniális zenészeknek köszönhető. Ezen a szinten már senki nem nyomul, nem akarja túljátszani sem magát, sem a többieket.

Az előadók ráadásul nem ragadtak bele a klasszikus jazz alapelemeibe, hanem bátran és kísérletező kedvvel ki-kikacsintgattak más, de szintén autentikus irányzatok felé is. És milyen jól tették!

Az album így egyszerre elsöprően energikus, mégis lágy, és melegséget áraszt. Zita kimondhatatlanul szépen énekel. Számára most nem létezett a lehetetlen. Olyan nehézségi fokozatokat is vállal, amelyekbe néhány pályatársa bizony bele sem merne kezdeni.

Valamennyi sor hibátlan, a szövegek minden egyes szava tökéletesen érthető. Csodálatos artikuláció, elképesztő mélységek és magasságok.

A lágy elegancia és a karakteres, elementáris erő jól eltalált keveréke minden szegmensben. Nem beszélve arról, hogy mennyire ritka, amikor ilyen nehéz műfaji sajátosságok mellett, ilyen szimbiózisban van az énekhang a hangszerekkel.

Egy kicsit itt jön képbe a hangmérnök. Ebben néha neki is szerepe van. És mit tesz Isten? Már meg sem lepődöm, amikor a borítón az ő nevét látva, rádöbbenek, hogy újabb ismerősre akadtam. Ottó Tivadar tanár úr a Kőbányai Zenei Stúdióban stúdiótechnikát tanít. Nemcsak kiváló kolléga, mesterien érti a szakmát is. Bármikor bármiről érdemes vele beszélgetni egy kicsit, mert nem csak a keverőpult mögött látja tisztán a világot, és annak mindennapjait.

Magam is sokat tanultam (tanulok) tőle, az élet egyéb területein is. A lemez felvételéért, keveréséért, és a mastering-ért ő vállalta a felelősséget. Nos, ebben az esetben a tanár úr nem tanít, hanem leckét ad. Műfaji sajátosság, hogy az ilyen zenénél a lehető „legélőbb” hatásra kell törekedni, amely rendkívül jól sikerült. Ha a két hangfal között becsukom a szemem, Zita szinte ott van velem a szobában. Hallom, ahogy levegőt vesz, látom magam előtt a kézmozdulatait, ahogy saját magát segíti az artikulációban, az intonálásban. Közvetlen mögötte, Tojás ott ül a zongoránál, amely amikor akusztikus, akkor szintén lenyűgözően élő hatást kelt, de a többi billentyű is éppen olyan csodásan szól, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A hangkép színes, tele van élettel.

A dobok és egyéb ütős hangszerek tökéletes térben, jó panorámával, minden fölösleges csiribiri nélkül, hibátlanul dolgoznak össze a basszusokkal. A gitárok picit elbújva, de meseszép hangszíneken, tökéletesen a térben kísérik a művésznőt. Röviden: az album hangzását tekintve sem okoz csalódást, sőt, gyakorlatilag semmilyen kívánnivalót nem hagy maga után. A Ready For The Sun egységes, kristálytiszta, nagyon igényes album, amelyet öröm hallgatni, és amelyre méltán lehet büszke az egész magyar lemezpiac. Jó tudni, hogy mi, magyarok ha akarunk, tudunk ilyet is. Ebből kéne több. Sokkal több!

M.S.